Mérés Arteriográffal

Hogyan működik az oszcillometriás mérés? Hogyan lehetséges egyetlen mandzsettával "sebességet" mérni?

Oszcillometriás módszerrel a felkaron regisztrált pulzusnyomásgörbék elemzéséből nyerünk információt.

A pulzusnyomás hullámait a felkar szövetein keresztül a mandzsettában lévő levegőkamra érzékeli,
ezt a mérőműszer felerősíti és a hozzácsatolt szoftver analizálja.

A speciális, ún stop-flowStop-flowNincs véráram, kizárólag nyomásváltozást, nyomásgörbét érzékelünk, az áramlás nem "mossa el" a részletgazdag szupraszisztolés nyomásgörbét.  metódus, azaz a brachiális artéria teljes okklúziója kizárja a felvett nyomásgörbék torzulását. A reflexiós hullám pozíciójának és amplitudójának meghatározása lehetővé teszi a puzushullám-terjedési sebesség, az augmentációs index és a centrális vérnyomás egyidejű, egyszerű mérését, további hemodinamikai paraméterekkel kiegészítve a hagyományos vérnyomásmérés adatokat (szisztolés, diasztolés vérnyomás, artériás középnyomás, pulzusszám).

Tehát a stop-flowStop-flowNincs véráram, kizárólag nyomásváltozást, nyomásgörbét érzékelünk, az áramlás nem "mossa el" a részletgazdag szupraszisztolés nyomásgörbét. módszer a részletgazdag, kizárólag nyomásváltozást jellemző görbét ír le.

<a href='javascript:void(0);' class='tooltip'>oszcillometria<span><span class='title'>Oszcillometriás vérnyomásmérés</span><span class='text'>A mandzsetta maga a szenzor, ez érzékeli az artéria falán a szívverés hatására kialakult rezgést (oszcilláció), melyet az eret körülvevő szövetek továbbítanak a mandzsettáig. Ahogy enged a mandzsetta, azokat a pontokat, amelyek az adott értékkel összefüggenek, digitálisan kijelzi.</span></span></a>

A görbe szisztolés és diasztolés szakaszra bontható, a szisztoléban megkülönböztethető a balkamrai ejekciós (direkt) hullám, és a perifériáról érkező kései szisztolés hullám.

A mérés abból a hipotézisből indul ki, hogy a perifériáról érkező reflexió, habár nagy valószínűséggel szummációs hulláma az összes reflexiós pontból eredő visszaverődésnek, főként a bifurcatio aortae-ról történő hullámcsúccsal azonosítható. Ezt az elméleti számítás (aorta hossz cca. 50 cm, a PWV érték ~5-15m/s a késői reflexiós hullám visszaérkezési idejéből (~150-250ms) visszaszámítható) és az invazív vizsgálatok is alátámasztják. V=s/t, tehát ha a hullámok visszaérkezési idejét ismerjük, a pulzushullám-terjedés sebesség kiszámításához a szoftvernek szüksége van egy távolság-értékre (út), melyet manuálisan viszünk be a programba, a páciensadatok elvétele során. A jugulum és a symphysis közötti távolság lemérése a gyakorlatban is igazoltan megegyezik az aorta hosszával, ezt a mért értéket kell figyelembe vennünk.

A hullámcsúcsok amplitudójának meghatározásával, a nyomáscsúcsok egymáshoz való viszonyát az Aix adja meg.

A hullámcsúcsok azonosítását a program automatikusan elvégzi, majd ezt követően a számításokat is.