Az artériás életkor és a korai vaszkuláris öregedés

Az ember annyi idős, amennyit az artériái mutatnak.*

A kardiovaszkuláris megbetegedések továbbra is sötét árnyként vetülnek a közegészségügyre. A kockázati tényezőket továbbra is fel kell kutatni, ezeket elemezni szükséges, és a lehető legszigorúbb kontroll alatt kell tartani: az egészségtudatos életmóddal mindenképpen, és szükség esetén gyógyszeres terápiával. Minden igyekezetünk (a saját egészségünk védelme és az orvosi gondozás) ellenére mégis magas a szív-és érrendszeri megbetegedések prevalenciája. Erre a kihívásra pedig válaszként új patofiziológiai szemlélet született, amely segítheti megérteni a betegség kialakulását, és megtalálni az ideális terápiás vonalat.

A rizikófaktorok és a szív- és érrendszeri események között kell találnunk könnyen felismerhető biológiai markereket. A célszervkárosodás éppen ezt a köztes lépést hivatott képviselni. A korral és egyéb betegségekkel összefüggő elváltozások a szervek működésében javíthatják a rizikóbecslést és rendkívül hatékony módon járulnak hozzá a terápiás döntéshozatalhoz.

A célszervkárosodás jól ismert példái a balkamrai hipertrófia és az albuminexkréció. Az utóbbi években került a figyelem középpontjába (és így a nemzetközi szakmai Irányelvekbe is) az artériás stiffness: az emelkedett pulzushullám-terjedési sebesség, és a centrális aortanyomás, mint a kardiovaszkuláris események független prediktorai. Ezek az úgynevezett artériás szöveti biomarkerek. A hagyományos felkari vérnyomásmérésnél (szisztolés-diasztolés érték, pulzusszám) és a keringő biomarkereknél (mint pl. a hsCRP) jobb prognosztikus értékűnek bizonyultak, továbbá a jelentős additív prediktív értékük pontosítja a hagyományos rizikófaktorokon alapuló kockázatbecslést.  Betekintést engednek a valódi patológiai folyamatokba, az aorta rugalmasságvesztésén keresztül, emelkedett pulzushullámreflexió, centrális vérnyomás és utóterhelés mind segít abban, hogy meghatározzuk a károsodás mértékét és mibenlétét.

A kor igencsak sürgeti a krónikus betegségek megjelenését, így a kardiovaszkuláris betegségekét is. Az életkor rányomja bélyegét az érfalszerkezetre és a biokémiai folyamatokra, így elindul az endothel-mediált vazokonstriktor-dilatátor folyamatok egyensúlyának megbomlása, amely az artériás compliance romlásához és az aorta falának rugalmasságához vezet. Többé-kevésbé ennek rendje szerint zajlik a folyamat, ám előfordul, hogy a változásoka  vártnál korábban következnek be, és ez az érelmeszesedés kialakulásának kedvez. Az arra fogékony betegekben a vaszkuláris öregedés gyorsabban történik, és korán bekövetkező szív- és érrendszeri eseményekhez (koronáriabetegség, szívinfarktus, perifériás érbetegség) vezet. Hogyan találjuk meg ezeket a betegeket? Kiknél fordul elő a túl korai, idő előtti vaszkuláris öregedés? Az új személet szerint az érfali károsodás természetének és mértékének meghatározása nagyban hozzájárul ezen páciensek megtalálásához, és így a terápia (mely tulajdonképpen a rizikófaktorok igen szigorú redukcióját jelenti) egyénre szabásához.

A vaszkuláris öregedést közvetlenül, noninvazív módszerrel állapíthatjuk meg az arterial stiffness, a centrális vérnyomás, és az endothel funkciót tükröző hullámreflexió vizsgálatán keresztül.  Az Arterialcare termékcsalád mindezen paraméterek (artériás érfali merevség – pulzushullám-terjedési sebesség, centrális vérnyomás, hullámreflexió – augmentációs index) vizsgálatához, és akár 24 órás monitorozásához egyedülálló technológiát kínál.

*Thomas Sydenham, angol családorvos, 1624-1689