A pulzushullám-terjedési sebesség

A fő ütőér szöveti szerkezete, rugalmassága funkciójának kulcsa: a szélkazánfunkció megtartása a keringési rendszer folyamatosságát hivatott fenntartani. Idővel, különböző külső hatások eredményképpen, vagy genetikailag determináltan az aorta veszít rugalmasságából. Tágulási képességének elvesztése, az érelmeszesedés folyamatának részeként az egész érrendszert, beleértve a szívet is olyan terhelésnek teszi ki, mely hosszútávon a kardiovaszkuláris rizikó nagymértékű növekedéséhez vezet. A PWV-t a nemzetközi szakmai irányelvek különösen kiemelt jelentőségű vizsgálandó paraméterként jelölik.

Az aorta pulzushullám-terjedési sebesség a szív generálta nyomáshullám terjedésének sebessége a  fő ütőéren. Mint minden sebességet, az eltelt idő alatt megtett út hányadosaként számítjuk.

A pulzushullám sebességét úgy kaphatjuk meg, hogy az aortába ejektált szisztolés volumen keltette pulzushullámnak két pont (legkönnyebben hozzáférhető az Arteria carotis és az Arteria femoralis) közötti utazási idejét (t) határozzuk meg, majd megmérjük a mérési pontok közötti távolságot (s). A v=s/t képletbe behelyettesítve kiszámolhatjuk a PWV-t, m/sec értékben.

PWV

Oszcillometriás módszerrel aorta pulzushullám-terjedési sebességet mérhetünk, mely kizárólag az aorta rugalmasságát tükrözi. A hullám a szív felől indulva az aortán végighalad, majd a fő visszaverődési pontról, a bifurcatióról visszaverődik. Felkari mandzsettával először a direkt hullám éri el a mérési pontot, a mandzsettát - ezalatt ugyanez a nyomáshullám az aortán lefelé tart. A visszaverődés után visszahaladva a fő ütőéren, majd az a. axillarison eléri a brachialison a mandzsettát, és második jelként, reflexiós hullámként jelenik meg a felkari nyomásgörbén, még a szisztolé alatt. A direkt és a visszaverődött hullám idejének különbsége a reflexiós idő (RT, t). Az aortahossz (s) ismeretében - melyet a jug-sy távolság mérésével határozunk meg - kiszámítható a sebesség (v=s/t).

<a href='javascript:void(0);' class='tooltip'>oszcillometria<span><span class='title'>Oszcillometriás vérnyomásmérés</span><span class='text'>A mandzsetta maga a szenzor, ez érzékeli az artéria falán a szívverés hatására kialakult rezgést (oszcilláció), melyet az eret körülvevő szövetek továbbítanak a mandzsettáig. Ahogy enged a mandzsetta, azokat a pontokat, amelyek az adott értékkel összefüggenek, digitálisan kijelzi.</span></span></a>

Vigyázat, ez nem áramlás, hanem a nyomáshullám terjedési sebessége, amelyet döntően az aortafal rugalmassága befolyásol! A PWV a humán aortában az aortafal strukturális károsodásától függően 5-15 m/sec közötti értékű, míg az áramlás mértékegysége cm/sec, tehát két nagyságrenddel lassúbb.

“Az aorta PWV is bizonyítottan önálló, független előrejelzője a CV eredetű halálozásnak.”
Az aorta az artériás rendszer első kapacitív eleme, mely fokozott rugalmasságvesztés esetén (melyet a PWV emelkedése jellemez) határozottan és egyéb rizikófaktoroktól függetlenül jelzi előre a szív- és érrendszeri mortalitást, mind az átlagpopulációban, mind a végállapotú vesebetegségben szenvedők esetében.

Felmerül a kérdés, hogy a PWV-mérést miért az aortán végezzük, és miért nem például a brachialis vagy a femoralis artérián. A választ Pannier és munkatársainak vizsgálata adja meg. 305 vesebetegen párhuzamosan mérték az aorta, az A. brachialis és a femoralis PWV-t, majd a betegeket átlagosan 70 hónapig követve figyelték, hogy melyik éren mért PWV áll összefüggésben a szív- és érrendszeri halálozással. Vizsgálataik, melyek eredményeit azóta mások is megerősítették, egyértelműen bizonyították, hogy csak az aortán mért PWV-nek van kórjelző értéke.

PWVao

Kardiovaszkuláris betegségtől mentes páciensek körében végzett tanulmány irányult a carotis plakk és a
pulzushullám-terjedési sebesség közötti összefüggés felderítésre, melynek eredményeképpen megállapításra került, hogy a szubklinikus, tünetmentes esetekben is az emelkedett PWVao független és jellemző markere az ultrahanggal kimutatható carotis plakknak.

A pulzushullám-terjedési sebesség továbbá bizonyítottan a klinikai tüneteket még nem mutató koronáriameszesedéssel is összefügg; Kullo kimutatta, hogy az emelkedett PWVao korrelál a koronáriákban található kalciummennyiséggel, így ez a megfigyelő tanulmány igazolja a PWVao feltételezett szerepét a kardiovaszkuláris rizikóbecslésben, függetlenül a hagyományos rizikófaktoroktól, az aszimptomatikus egyéneknél is.

cacoronPWV

A Circulation 2006. februári számában jelent meg Willum-Hansen és munkatársai több mint 1600 aszimptomatikus páciens bevonásával végzett, kemény végpontú (CV halálozás, fatális és nonfatalis coronaria betegség), hosszú távú (9,4 év), követéses vizsgálatának eredménye, mely bizonyítja, hogy az aorta pulzushullám-terjedési sebességének növekedése előre jelzi a kedvezőtlen cardiovascularis kimenetelt a tradicionális rizikófaktorok feletti hatékonysággal és azoktól függetlenül. Ez az összefüggés még akkor is szignifikáns maradt, ha a multivariancia analízisben a klasszikus rizikófaktorokon túl a 24 órás ambuláns vérnyomás monitorozással nyert napi átlagértékeket is figyelembe vették.

tine1PWV

Az említett tanulmány átlagpopulációra vonatkozik, Francesco Mattace Raso pedig az idősebb, magasvérnyomással kezeltek között bizonyította be a PWV kórjelző értékét.

fraPWV

A fent említett tanulmányokból nyilvánvalóvá válik, hogy a pulzushullám-terjedési sebesség kórjelző értékű a végstádiumú vesebetegek, esszenciális hipertóniában szenvedők, koronáriabetegek esetében, valamint ezeken túlmenően az átlagpopuláció tünetmentes egyéneinél is.

Új rizikófaktor az Irányelvekben
Az új irányelvek több rizikófaktorra is felhívják a figyelmet, így a metabolikus szindrómára (nem szerepel a 2003-as irányelvekben), a szubklinikus célszervkárosodásokra, a veseérintettség új jeleire (kreatinin-clearance, GFR), a mikroalbuminuriára, a koncentrikus balkamra-hipertrófiára, az emelkedett pulzushullám-terjedési sebességre, és a boka-kar index alacsony értékére. Ezek bármelyikének megléte esetén a páciens még normális vérnyomás esetén is a nagy kockázatú csoportba tartozik; a kezelt betegek fele-kétharmada ide sorolható!

PWVGui

„Az emelkedett artériás érfali merevség, illetve a magas pulzushullám-terjedési sebesség önmagában is a magas/nagyon magas rizikócsoportba sorolja a beteget.”