A centrális vérnyomás

Az aorta szisztolés- és pulzusnyomása (úgy mint a szívre, agyra és vesére kifejtett nyomás) eltérhet a hagyományosan mért brachialis nyomástól. A centrális vérnyomást, illetve az amplifikáció csökkenésének a mértékét a felkari vérnyomásból nem lehet kikövetkeztetni, megbecsülni. Ma már egyértelműnek tekintendő a centrális vérnyomás rutinszerű vizsgálata, hiszen jobban kifejezi a koronáriákra és a cerebralis artériákra ható terhelést, továbbá prediktív értéke különböző betegcsoportoknál bizonyítottan meghaladja a hagyományos, felkari vérnyomásmérését.

A centrális és a perifériás vérnyomás különbségeit (pulzushullám amplifikációt) megfigyelhetjük különböző életkorokban: fiatalkorban a nagy amplifikáció miatt a centrális érték alacsonyabb, mint a perifériás, míg időskorban a különbség csökken, esetenként hasonló a kettő, vagy a centrális nyomás haladja meg a felkari vérnyomásértéket.

A kardiovaszkuláris betegségek kialakulását tekintve a centrális (aorta~ és carotis~) nyomásviszonyok pathofiziológiailag nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a periférián mérhető vérnyomás. A szisztolés aorta vérnyomás az, amellyel szembesül a bal kamra (afterloadAfterloadUtóterhelés. Az a feszülés, amelyet az izomnak a rövidülés megkezdése előtt ki kell fejtenie (a kamrakontrakciónak az aortában v. az a. pulmonalisban levő ellenállást le kell győznie) ), és a diasztolés aortanyomás határozza meg a koronária perfúziót a diasztolé alatt. Főként a nagy, elasztikus típusú artériákban (aorta, carotis) fellépő nyomás határozza meg azokat a degeneratív változásokat, melyek a magasvérnyomást és az előrehaladott korosodást jellemzik – ezzel ellentétben a muszkuláris típusú perifériás artériák, mit a brachialis és a radiális artériák kevésbé befolyásoltak.

A centrális vérnyomást meghatározó tényezők

Az amplifikációért, a centrális és a perifériás nyomás különbségéért több tényező felelős: az artériafal viszkoelasztikus tulajdonságai és a pulzushullám-reflexió.

elasztikus
Elasztikus típusú artéria
szövettani metszete

muszkularis
Muszkuláris típusú artéria
szövettani metszete

 

A bal kamra által generált nyomáshullám az artériás rendszeren tovahaladva a periféria több pontjáról is visszaverődik, főleg a rezisztenciaerek szakaszáról (kis muszkuláris artériák és arteriolák), tehát az artériás rendszer bármely szakaszán érzékelt nyomáshullám-forma az előrehaladó és a visszatérő (perifériás „visszhang”) hullám összegeként értelmezhető. Amikor a nagy, vezető artériák egészégesek, a direkt hullám lassan halad, a reflektált hullám is később érkezik vissza. A diasztolés szakaszban kissé emeli a vérnyomást, ezzel segíti a koronária-perfúziót. Ezzel ellentétben merev falú artériákon a pulzushullám terjedési sebessége megnő, előrehozva a direkt és a reflektált hullám csúcsait is, már inkább a szisztolés nyomást befolyásolja – azaz a szív még javában dolgozik, amikor szembesülnie kell az ellennyomással.  A reflexió mértéke (amplitudó) pedig a perifériás keringés vazokonstrikció-vazodiláció közti egyensúlyától függ. Az egyensúly eltolódása az ellenállásnövekedés irányába illetve a PWV növekedése a bal kamrai afterloadAfterloadUtóterhelés. Az a feszülés, amelyet az izomnak a rövidülés megkezdése előtt ki kell fejtenie (a kamrakontrakciónak az aortában v. az a. pulmonalisban levő ellenállást le kell győznie) megnövekedéséhez és kevésbé hatékony koronária-telődéshez vezet – ezek pedig hosszútávon további szív- és érrendszeri problémák forrásaivá válhatnak.

Miért fontos mérni a centrális vérnyomást?

A Strong Heart Study az első olyan nagy tanulmány, mely a centrális vérnyomás prediktív értékét nagyobb populációban vizsgálja a hagyományos felkari vérnyomásméréssel szemben - a vizsgálat eredményét tekintve pedig a centrális vérnyomás hatékonyabb előrejelző mivolta bebizonyosodott.

cbp