Az artériás funkció mérésének indikációi

Az artériás funkció vizsgálatának indikációja két fő területre osztható: 1. Állapotfelmérési céllal végzett vizsgálatok 2. A terápia hatásának megítélése céljából végzett vizsgálatok

1. Diagnosztikai, állapotfelmérés céljából végzett vizsgálatok
Mai ismereteink szerint az érelmeszesedés kezdeti fázisát az endothel funkcionális betegsége (dysfunctio) kialakulása jelenti, amelynek során csökken az endothel sejt nitrogén-monoxid (NO) termelése. Ennek következtében (számos egyéb kedvezőtlen változás mellett) növekszik az értónus. Az állandó vasoconstrictio következtében fokozódik a bal kamra terhelése (afterloadAfterloadUtóterhelés. Az a feszülés, amelyet az izomnak a rövidülés megkezdése előtt ki kell fejtenie (a kamrakontrakciónak az aortában v. az a. pulmonalisban levő ellenállást le kell győznie) ) és emelkedik a centrális systolés vérnyomás. A perifériás keringési rendszer aktuális állapotáról, a vazokonstrikció mértékéről az augmentációs index (Aix) ad információt. Minél magasabb az Aix értéke, annál nagyobb a perifériás vascularis ellenállás (TPR). Amennyiben ez a fokozott tónus folyamatosan fennáll, valószínűsíthető az endothel dysfunctio.

A kezdeti, elsősorban a rezisztencia ereket (arteriolák, kisartériák) érintő funkcionális működészavar évek, évtizedek alatt a közepes és nagy artériák rugalmasságának csökkenéséhez (stiffness) vezet, kialakulnak a macrovascularis atheroscleroticus elváltozások, plakkok képződnek. Az érelmeszesedés ezen előrehaladottabb szakaszának, a macrovascularis érintettségnek az egyik első jele az aortafal rugalmasságának csökkenése, a fokozott aorta stiffness kialakulása, amelyet az aorta pulzushullám terjedési sebesség (pulse wave velocity, PWV) emelkedése jellemez.

Az artériás stiffness (PWVao) aszimptomatikus, szív és érrendszeri betegségben nem szenvedő populációban végzett mérésének indokoltságát bizonyítja T. Willum Hansen és munkacsoportjának több mint 9 éves utókövetéses vizsgálata (Circulation 2006;113:664-670), amelyben kimutatták, hogy a random módon kiválasztott 40-70 év közötti átlagpopulációban az emelkedett aorta pulzushullám terjedési sebesség a klasszikus rizikófaktoroktól független, hatékony előrejelzője volt a szív- és érrendszeri halálozásnak.

Összefoglalva
Az artériás funkció mérése, beleértve az augmentációs index, a centrális vérnyomás és a pulzushullám terjedési sebesség vizsgálatát, több aspektusból jellemzi az érrendszert, a kis- és nagyartériákat, funkció és struktúra tekintetében. A kapott értékek önállóan is erős prediktív értékkel bírnak, és nemcsak kiegészítik, hanem nagy mértékben pontosítják a hagyományos rizikóbecslést.
Ezt a vizsgálatot diagnosztikai, állapotfelmérési céllal az érelmeszesedés korai, tünet- és panaszmentes stádiumának kimutatására, a cardiovascularis rizikó megítélésére kizárólag olyan pácienseken indokolt elvégezni, akiknek nincs ismert, kimutatott szív- és érrendszeri betegsége (coronaria betegség, stroke, perifériás artériás betegség).

2. A terápia hatásának megítélésére
Az egyes vérnyomáscsökkentő gyógyszercsoportok jelentős különbséget mutatnak a centrális systolés vérnyomás és a perifériás, felkari vérnyomás csökkentésében. A felkari vérnyomást azonos hatásfokkal csökkentik, míg a centrális vérnyomásra gyakorolt hatásukban differencia mutatható ki.
Először az ASCOT (Anglo-Scandinavian Cardiac Outcomes Trial) study egyik résztanulmánya, a CAFE (Conduit Artery Function Evaluation) szolgáltatott EBM értékű bizonyítékot erről. A centrális vérnyomás ismerete azért fontos, mert az emelkedett aortagyöki nyomás a szív munkája ellen ható nyomásnövekedés (emelkedett afterloadAfterloadUtóterhelés. Az a feszülés, amelyet az izomnak a rövidülés megkezdése előtt ki kell fejtenie (a kamrakontrakciónak az aortában v. az a. pulmonalisban levő ellenállást le kell győznie) ) nagymértékben hozzájárul a makrovaszkuláris atheroscleroticus elváltozások, valamint a bal kamra hypertrófia, aorta(gyök)dilatatio kialakulásához. Ez a tanulmány arra is felhívta a figyelmet, hogy a centrális vérnyomás és a cardiovascularis események között szignifikáns összefüggés volt kimutatható.

A SBPao, az Aix, a PWVao mérése egyre nagyobb jelentőséget kap a terápia hatásosságának megítélésében („Expert consensus document on arterial stiffness: methodological issues and clinical applications” Eur Heart J 2006;27:2588-2605).

Összefoglalva
Szív és érrendszeri betegségben szenvedő páciensek körében artériás stiffness vizsgálatot csak a terápia hatásosságának ellenőrzése céljából indokolt végezni, lehetőleg ott, ahol a beteget gondozzák, kezelését irányítják és ellenőrzik.